ILLATMESÉK: Az elfelejtett Illat

Régen, amikor még nem rohant úgy az idő, nem teltek olyan gyorsan a napok, egy kis faluban élt egy idős asszony, akit Évának hívtak. Éva egy gyönyörű kertben élt, amely tele volt csodás virágokkal és növényekkel. A kert egyik legkülönlegesebb virága az Éjszaka Tündérvirág volt, amely egy hófehér csodaszép virág volt, és éjszaka különleges, varázslatos illatot árasztott.

Amikor a csillagok felragyogtak, Éva kiment a kertbe, hogy megcsodálja az Éjszaka Tündérjét és élvezze az illatát. Az illat olyan volt, mintha a csillagok és az éjszaka maga fonódott volna bele a virágba. Minden este Éva elmerült az illatban és álmokat szőtt a csillagok alatt. Csodálatos éjszakák voltak ezek, tele álmokkal, hittel és szeretettel!

Egyre több és több dolog vonta el figyelmét Évának, talán fontos teendők, talán nem olyan fontosak, de szépen lassan elfeledkezett Éva a kertről és az Éjszaka Tündérjéről. Az idő múlásával a mindennapi teendők és gondok elfoglalták az elméjét, és a kert benne a csodálatos virágokkal és illatokkal egyre inkább háttérbe szorult az életében. Az Éjszaka Tündérje virága lassan hervadt és az illata egyre gyengébbé vált. Hiányolta Évát és hiánya lassan felemésztette őt. 

Azonban egy éjszaka, amikor Éva az ablakból kifelé nézett, látott valami csodálatosat. Az égbolt csillagokkal ragyogott, és az éjszaka levegője olyan volt, mint a friss tavaszi virágok illata. Éva szívében egy ismerős érzés ébredt fel, de nem tudta megmagyarázni, honnan ismerős ez az érzés. Majd hirtelen eszébe jutott az Éjszaka Tündére. Rádöbbent, hogy az éjszakai égbolt illat az, amit rég elfelejtett. A kert ismét életre kelt az emlékeiben, és Éva újra megtalálta az Éjszaka Tündérjét.

Azóta minden éjszaka kimegy a kertbe, hogy megcsodálja őt és élvezze az illatát. Az Éjszaka Tündérje tanította meg, hogy sosem szabad megfeledkeznie azokról a dolgokról, amik valódi boldogságot hoznak az életébe.