Erotika, lázadás és provokáció – csak egy fújásban: Vannak illatok, amelyek megosztották a világot. Nemcsak az illatkompozícióval, hanem a mögötte álló üzenettel, kampánnyal vagy éppen a megjelenéssel.
Néhány híres „illatos botrány”:
- Yves Saint Laurent – Opium (1977): A név önmagában botrányt keltett. A „kábítószerre” utaló név miatt több országban bojkottot hirdettek, és Kínában különösen hevesen tiltakoztak – mégis kultikus illat lett belőle. A nehéz, fűszeres keleti illat máig az egyik legikonikusabb és legprovokatívabb alkotás.
- Calvin Klein – Obsession: A kampány során használt, erotikával teli képek (például Kate Moss aktfotói) teljesen új irányt adtak a parfümreklámoknak. Nem mindenki volt rá felkészülve – a konzervatív sajtó hevesen támadta.
- Tom Ford – Black Orchid: Az illat maga is mély, érzéki és sötét – de a kampányok gyakran túlléptek a határon: meztelenség, vágy, nemi szerepjátékok. Az egyik kampányt például több országban be is tiltották.
- Serge Lutens – Muscs Koublaï Khan: Egy illat, ami a „piszkos bőr” és az állati eredetű pézsmák nyers hatását idézi meg – a maga idejében sokakat sokkolt. Ma már niche klasszikus.
Miért okoznak botrányt a parfümök?
- Mert nemcsak illatok, hanem társadalmi üzenetek.
- Mert az illat szoros kapcsolatban van a szexualitással, identitással és emlékezettel.
- Mert néha az alkotók tudatosan provokálnak, hogy felszítsák az érdeklődést vagy épp lerombolják a konvenciókat.
Egy botrányos illat lehet túl erős, túl bátor vagy túl igaz – de sosem felejthető.
És talán épp ez a cél: hogy észrevegyenek.
