És érdekes módon ilyenkor az illatokhoz is máshogy nyúlunk. Tavasszal sokan automatikusan a virágos parfümöket kezdik keresni. De a virágos illatok között is óriási különbség van. Vannak könnyű, levegős, szinte áttetsző virágos illatok, és vannak mélyebb, sűrűbb, nehezebb karakterek is. Az egyik olyan, mint amikor reggel nyitott ablaknál megmozdul a függöny. A másik inkább olyan, mint egy hosszú nyári este melege a bőrön.
És sokszor teljesen ösztönösen választunk a kettő közül.
A könnyedebb virágos illatok általában több teret hagynak az ember körül. Nem akarnak uralni egy helyiséget, közelebb maradnak a bőrhöz, frissebbnek, tisztábbnak, szabadabbnak érződnek. Sokszor pont ezért esnek jól olyan időszakokban, amikor az ember fejben túlterhelt, fáradt, vagy egyszerűen csak könnyebben szeretne létezni a saját napjaiban.
A nehezebb virágos illatok egészen más világot képviselnek. Krémesebbek és van mélységük. Sokszor lassabban bontakoznak ki, és erősebb jelenlétet hagynak maguk után, nem feltétlen harsányabbak, inkább intenzívebb érzetet adnak. Van bennük valami határozott női energia, ami nem akar megfelelni senkinek.
És az az érdekes, hogy ugyanaz az ember vágyhat mindkettőre – csak nem ugyanazon a napon.
Van reggel, amikor egy puha, tiszta virágos illat tűnik „helyesnek”. És van este, amikor valami mélyebb, melegebb, érzékibb illat kerül elő a polcról.
Talán ezért ennyire személyes a parfüm. Mert nem csak az évszakhoz kapcsolódik, hanem ahhoz is, hogyan vagyunk éppen saját magunkkal.
