Parfümtörténelem
Parfümök a történelem útján...
Már az ősember is felfedezte, hogy az illat kellemes, különböző fűszeres testolajak, illatos virágok, füstölök, sebgyógyító gyógynövények már akkor is léteztek és már akkor is élvezték használatukat. Hamar rájött, hogy ami büdös, szagos az romlott és árt, így azokat jobb elkerülni.
A parfümök története az írott történelem előtti időkre tehető, vagyis több, mint ötezer évnél régebbre. A per fumum- füstön át- kifejezés is utal arra, hogy réges-régen az ember együtt élt az illatokkal. Az illatokat Isteneiknek ajánlották fel, a legfinomabb illatokat a szertartások részévé tették. A Gilgamesben is olvashatjuk: 'Fölszállott a füsttel az illat, föl az istenek trónusáig/ s az égiek sűrű rajokban gyűltek az áldozat helyére."
Hamar felfedezték, hogy hő hatására bizonyos anyagok különösen intenzíven hatnak-ez valószínűleg a legelső kémiai felfedezés. A "füst révén" nyert illattal kezdődött minden és lett az emberiség egyik kincse.
Érdekes bizonyos népek növénykultusza, miszerint bizonyos illatos virágokról hitték, hogy istenek lakják. A tömjén, mint első parfümfajta, amely megtestesítette istent, akit az édes illattal engeszteltek, derítettek jobb kedvre.
A frangipani kultusz: hazája Közép-Amerika és a nyugat-indiai szigetvilág. Frangipani a gyönyörű, illatos-virágos cserje, amelyek olyan illatot árasztottak, mint a híres olasz illatszakértő Mauritius Frangipani parfümje. A XVI.században élt olasz mester először oldotta fel égetett szeszben az illatanyagokat, így Ő a mai értelemben vett parfüm feltalálója, s az Ő nevéből származik a frangipani növény neve is. Ez az illatkompozíició volt Medici Katalin kedvenc parfümje is.
Az illatoknak és az illatos anyagok elkészítésének ismeretét az i.e IV.évezredre lehet visszavezetni. Jóval időszámításunk előtt már főzték, sajtolták, egyszerűbb desztillálási eljárásokat folytattak. Az ókori szépítkezésről, illatosítási szokásokról már van ismeretünk, Kínától-Egyiptomig, a régi Perzsiától Rómáig számos kozmetikai módszert ismertek és használtak. A mai ember számára feltűnő lehet, hogy már akkor is használták az illatokat, illatszereket. Illatosított vízben fürödtek, testüket, hajukat, ruhaneműiket, ágyukat, házukat és még lovaikat is illatosították.
Ennek ellenére volt idő amikor Athénban és Rómában törvény tiltotta a parfümök használatát, tilos volt mindenféle parfüm, illatszer, mint bűnre csábító, gyakran varázslatnak hitt titkos szerek használata.
Az illatszerekkel történő foglalkozás megbecsült szakmának számított, papok, orvosok foglalkoztak az illatokkal, amely sokáig a gyógyászathoz tartozott. Alapanyagait külsőleg és belsőleg alkalmazták.
Legelőször bizonyíthatóan a Távol-Keleten használtak parfümöket. Itt álltak rendelkezésre a legfinomabb, legritkább, egzotikus alapanyagok. Az egyiptomi birodalom felvirágzásához is ez vezetett, hiszen hatalmas politikai és gazdasági jelentőségre tett szert, aki ezeket a fűszereket és illatszereket elkezdte kereskedelmi forgalomba értékesíteni.
Hérodotosz görög történetírónak köszönhetően megbízható ismereteink vannak a kis-ázsiai népek és az egyiptomiak illatszereiről, a tömjén és a mirha előállításáról. Egyiptomban bedörzsölésre készítettek olajakból illatszereket. A nők szemöldöküket korommal és más festékekkel, alsó szemhéjukat zöld színű malachittal festették.
Jóval később Kleopátra királynő (i.e 69-30) szokatlan szépítkezési szokásairól lett híres, majd később a XVI.században Stuart Mária skót királynő, aromás borban és tejben fürdött .
A görögök szépségápolási kultúrája is igen fejlett volt, Athén virágkora talán az illatszerek első mértéktelen divathullámját indította el. Hónaljukat borsos mentával, szemöldöküket, hajukat majoranna olajával, mellüket pálmaolajjal, térdüket, nyakukat borostyán illóolajával kenték. Ekkor Európa még sehol sem volt az illatszerek, parfümök tekintetében. Kína és az iszlám Arábia kiváló orvosokat, matematikusokat, tudósokat tud magáénak. Ezek a népek szerették az illatokat, az illatszereket minden formában, melyek előállításához korszerű ismereteik voltak, a gyógynövények orvosi célra történő felhasználásához nagy tapasztalattal rendelkeztek.
Mohamedán próféta az iszlám vallás megalapítója azt vallotta, hogy a parfümök keltik életre gondolatait.
Az alkímia nagy álma volt, hogy az aranyat elő tudja állítani, amelyhez különböző mágikus erejű anyagra volt szükségük amit ugyan nem találtak meg, mégis a parfümkészítést tudtukon kívül tökéletesítették. Ez volt a desztillációs eljárás, mely az illatszergyártáshoz nélkülözhetetlen.
Róma bukásával az illatszerekhez való hozzáférés is szinte lehetetlen volt. A nyugat akkoriban csak álmodhatott a mesés Kelet kincseiről, parfümjeiről. A kiszámíthatatlan és veszélyes kereskedelmi utak az arannyal tették eggyé a parfümök alapanyagát szolgáló, ámbrát, mósuszt, amelyek a a leggazdagabbak kiváltsága volt. Európa illatszergyártás szempontjából Velence felvirágzásával kezdődött, amikor uralma alá vonta a Kelet felé vezető tengeri útvonalakat. Az illatok beszállítását az arabok tudományos előmunkálatai -a desztilláció alkalmazása- könnyítették meg, amellyel magát az illóolajat- extraktumot- vagyis önállóan a kivonatot tudták szállítani. Kis fiolákban magát az illatot tudták szállítani a nagy terjedelmű alapanyagok helyett. Az alkímia és ezáltal a desztilláció tökéletesítésével egyre közelebb kerültek a ma is ismert parfüm előállításához. Megtalálták a koncentrált alkoholt (aqua vitae-t), amely nélkülözhetetlen a parfüm előállításához.
A magyar királyné vize vagy magyarvíz néven indult útjára az alkoholhígítású rozmaring desztillátum, amely egyszerre volt gyógyszer és illatszer is. (Nevével ellentétben nem magyar találmány, hanem francia, nevét a magyar királynéről Erzsébetről kapta. A legenda szerint a 70 éves királyné a rozmaringvíztől annyira megfiatalodott és megszépült, hogy a lengyel király beleszeretett és megkérte a kezét.) A Magyarvíz a mai kölni előfutára volt.
A XV.században Velence volt a fő kereskedelmi csomópont, amely hihetetlen gazdagságot adott a lakosság számára. Nápolyról azt tartották, hogy az egész világot el tudja látni parfümmel. Illatozó kenőcsök, szappanok, különleges fűszerek, virágillatú sminkek, füstölők mindenaposok, elérhetőek voltak. Európa más részein csodálattal és irigységgel nézték a hihetetlennek minősülő luxust, amit kapzsiságnak, bűnös fényűzésnek tartottak.
Magyarországra és Európa más részeibe Itálián keresztül jutottak el ezek a csodálatos luxusáruk és azok alapanyagai. Az 1400-as években az Új világ felfedezésével újabb illatos alapanyagokkal gazdagodtunk, amellyel Itáliáról átkerült a fókusz Európa északibb területeire és az illatszergyártás csodálatos módon felvirágzott.
Szilárdan tartja magát az a legenda, miszerint az újkori európai illatszergyártást az olasz származású francia királyné Medici Katalin honosította meg. 1533-ban egyik útja során megállt Grasse-ban és megismerte a parfümgyártás módját, folyamatát.
Sokan mondják, hogy a parfüm Párizsból származik, ami nem igaz, Grass-ban készültek a parfümök. Az Alpok lábánál lévő kisváros eredetileg bőrfeldolgozással foglalkozott, cserző és színezőüzemekkel, melyekhez az alapanyagokat a provencei fűszerek szolgáltatták, a bőrt viszont erősen illatosítani kellett, mivel nem tudták azokat tisztítani.És itt találkozott a bőr és az illat! Provence rengeteg illatos alapanyagot kínált, de Indiából, Perzsiából is érkeztek alapanyagok, citrusfélék, ibolya, tubarózsa és jázmin is. A levendula szabadon és vadon termett így kézenfekvő volt annak csodálatos illatanyaga is.
A XVIII.századi Franciaország lett a luxus, a kifinomult életmód és fényűzés helyszíne.
A francia parfümipar a tisztálkodási illetve tisztátalansági szokásuknak köszönhette óriási fejlődését . (erről írtunk az illatok és higiénia kapcsolatánál, ha nem olvastad, olvasd el, nem hosszú!)
A XVIII.század végén a parfüm már igazán francia volt és azóta is az maradt!
Bár a parfümkészítés azóta finomodott de ma is desztillációs eljárással- alkoholban vagy zsírban történő sajtolással- állítják elő a parfümöket. Grass mellett német laboratóriumokban is szorgalmasan dolgoznak előállításán a parfümök úttörői . Munkájuk során olyan kutatói munkát is végeztek, amelyekkel új illatokat alkottak,olyanokat, amelyek nem találhatóak meg a természetben, ezzel olyan lehetőségeket nyitottak meg, amely teljesen új illatok előállításához is alapot adott. A szintetikus szerekkel új és megállíthatatlan út nyílt meg a parfüm és illatszergyártásban.
A mai parfümhasználati szokások, a divat sokkal inkább a lecsendesedett, a diszkrétebb szépítkezéshez közelít, töredéke sincs az akkori, erős és néha émelyítő illatokhoz.
A parfümtörténelem a mai nappal, korunkban sem áll meg, tovább hódít, megújul, amely a kor emberének elvárásaiból , a divat diktálta stílusoktól folyamatosan változik.
vissza: PARFÜMISKOLA
blog comments powered by Disqus
